Halmos-Risko Naplo unokaimnak

2009 november 30.

"Az anyai aggodalom, egy életen át tart.” 

                                                                                                                                        /Müller Péter - Titkos Tanítások/

 

Mami ma üzent nekem!

Már régen készülődtem a padlásra.

Valami régi emléket akartam keresni - ajándékba, útravalónak és tudtam, hogy ott - az évtizede nem bolygatott "haszontalan" tárgyak között biztosan találok olyat, ami talán a megajándékozottnak is egy életre szól, ami tőlem lesz és csak Neki, Nekik! Nyanyától és Tatától kapott "kincseimet" is ott tartom egy olyan szekrényben, amit még a szanatóriumból hoztam el,  a gyerekkorom része.

Miközben nézegettem az emlékeimet áttörve magam a sok zacskón, dobozon, egy cipős doboz is a kezembe került : „TÖRÉKENY!” volt rajta a felirat. Belenéztem, hátha megtalálom azt a „valamit”, amit keresek…

Mami „törékeny” dolgait találtam benne, kis porcelán cipőt, egy onix, piramis alakú követ, amit Nyanyától kapott Mami és úgy gondolta, szerencsét hoz neki, egy alma formájú hegyezőt, egy icipici parfümös üveget…..............és egy kis, piros könyvecskét, „ Memo Kitty”…

Az elején egy kis táskaformájú notesz van, a fontos címeknek….

Halmos-Riskó Alma 3. z. és egy barátnő címe van beírva

 és még ez:

/Bújóka Mamiék kiscicája volt, nálunk született, Mami íróasztala alatt!/

Belelapoztam a kis könyvbe, szép „harmadikos” írással beírta Mami a címét, a nevét – nem tudom miért – kocsi rendszámokat….

 

 Lapoztam egyet …

 Mami már „felnőttes” írással üzen?..... nekem, nekünk? Kér arra, hogy menjünk érte? Egy olyan könyvecskében, ami több, mint 20 éve a padláson van egy cipős dobozban…hogy lehet ez… hogy lehet ez…..?

 Kislányom, hová menjünk érted?????

/ Azon Gondolkoztam,  drága Krón és Zsirikém, hogy kell-e Nektek az én anyai vívódásaimról, megpróbáltatásaimról tudni......fel szabad-e tennem erre a blogra ezeket a gondolataimat..... most úgy érzem, tudnotok kell arról, hogy mi Mamit nagyon szeretjük és nap, mint nap gondolunk Rá is, ahogy Titeket is emlegetünk, aggódunk értetek......és néha szomorúak is vagyunk, nem tagadom, de nem baj, mert "milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!”/

 

Márai Sándor: Füves könyv

“Ne hessegesd el a szomorúságot. Oktalanul jön; talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. S mégis, a szomorúság megszépíti az életet. Nem szükséges, hogy mesterséges világfájdalommal mászkálj a földi tereken, lehorgasztott fővel, az élet és minden tünemény reménytelen mulandóságán elmélkedve, a tűnő örömök fantomjai után koslatva. Először is, az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezzél csak… Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben. Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál, dallam nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális, milyen büfögő és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!”