Halmos-Risko Naplo unokaimnak

A gyerekek mindent tudnak......

Nyár vége óta nem találkozhattunk!

itt sok képet találhattok:

http://www.halmos-risko.extra.hu/2002%20Mikulás/index.html

2002. október végétől december közepéig nálunk lehettetek, mert Zsirit operálni kellett. Ezek a képek akkor készültek. Zsiri nagyon okos és bátor voltál, büszkék voltunk rád! Amikor elhozhattalak - Mami kért meg rá - még azt sem tudtam, hogyan mondjam el Neked, hogy kórházba kell menni.

Krón is készülődött, összepakolta a fontos dolgokat, hogy jön velünk, de végül ketten jöttünk el. Pár hónap alatt olyan óriásit nőttél Zsirike, hogy azonnal el kellett mennünk ruhákat venni. Egy piros, prémes kiskabátot is választottál, forgolódtál a tükör előtt, az összes eladó Téged nézett, annyira aranyos kislány voltál. Meg is jegyezték, " na Piroska, mit választanál még?" Nagyon tetszett, hogy "Piroskának" szólítottak. Boldogan ültünk be az autóba - rajtad természetesen az új "Piroska" kabát - és rögtön indultunk a doktor bácsihoz, aki a Mamiékat is gyógyította születésük óta.

 

Zsiri "Piroska" kabátban Kisegérrel!

 Próbáltam veled beszélgetni arról, mi is történik majd az elkövetkezendő napokban
, mert tudtam, a műtétet nem úszhatjuk meg! Beszéltünk a vizsgálatokról, a vérvételről, arról, mi mennyire fog fájni, amikor megkérdezted, hogy hívják a doktor bácsit: "-Farkas doktor - mondtam" A tükörben láttam, hogy abban a pillanatban, amikor meghallottad a nevét, könnybe lábadt a szemed és fájdalmasan sírni kezdtél. Leálltam az első parkolási lehetőségnél, mert nem értettem, mi az a nagy baj, ami ennyire elszomorít. Kivettelek a kocsiból, megöleltelek, és kértem mond el mi a baj.
"Pont most vagyok Piroska, pont most vagyok Piroska" mondtad zokogva!!
Egészen addig, én azon izgultam, hogyan bírod majd a vérvételt, a vizsgálatokat, a műtétet, de Te ezeken nem izgultál, mert nem is igen értetted miről magyarázok. De azt tudtad, hogy "Piroskát a farkas – ham, bekapta!"

Még aznap mentünk az operáló orvoshoz is, mert Tata segíteni tudott abban, hogy gyorsan jó kezekbe kerülj! Simán ment a vérvétel -a vattapamacsot ki kellet ragasztanom a szekrényre, ma is ott van!-, az összes "szuri", a vizsgálatok és másnap már a műtétre vártunk a kórteremben. Mindent újra átbeszéltünk, megígértetted velem, hogy mindig melletted leszek, és hogy este már repülünk is haza Budakeszire! A műtőig a kezemben vihettelek, de tovább már nem mehettem. Az altató orvosnő, aki hallotta az ígéretemet, megnyugtatott, hogy " ne féljen asszonyom, a kislány ezekre a percekre majd nem fog emlékezni!" Kiadtalak a kezemből és vártam a műtő előtt.

Nagyon hosszú időnek tűnt a várakozás, azóta sem tudom mennyi idő telhetett el, amikor végre kihozott a műtős és újra a kezemben tarthattalak, vihettelek a kórterembe pihenni.
Este jött Nagypipi értünk, bágyadtan, elesetten, de otthon feküdhettél már le. Nagyon gyorsan gyógyultál!! Két-három nappal a műtét után én főztem a konyhában, Te meg rajzolgattál, beszélgettünk, amikor azt mondtad Nekem : "Bruton, te nem mondtál nekem igazat!" Megdöbbentem és azt kérdeztem, "mikor Zsirike, mikor?"
"-Azt mondtad, hogy végig mellettem leszel a doktor bácsinál, de nem voltál! Amikor a vágást csinálta a doktor bácsi nem voltál ott!"
A műtőben tényleg nem voltam ott, nem lehettem ott! Az altató orvosnak pedig nem volt igaza, a gyerekek mindent tudnak és éreznek!!

Egy hét múlva megérkezett Krón is, boldog napok következtek, kirándulás, Vadaspark, mesehajó, Mikulás... /Krón is kapott prémes kabátot, csak más színűt, nem akart "Piroska" lenni!!!/

Krón nem akart "Piroska" lenni!

December 5-én nagyon vártuk a Mikulást, Nagypipit is kértük, feltétlenül jöjjön haza korán, hogy Ő is találkozhasson a Mikulással! Hagyja abba a munkát korábban, legyen velünk ...sajnos lemaradt a buliról, éppen akkor ért haza, amikor a Mikulás elment, sajnálhatja! Csak azt nem értettük, mitől volt olyan piros az orra, meg az arca amikor hazaért!!!
Amiért nem jött haza időben, engesztelésül még aznap este össze kellett állítania a "csoda palotát",amit a Mikulástól kaptatok Nagyon nehéz volt. A végén már Kismedvével próbálkoztak - több órája -mi meg bíztattuk: " Ne add fel Nagypipi, ne add fel!" Nem adta fel, még ma is a nappaliban van a "csoda ház", igaz már a szekrény tetején!